...a trevi kútba dobott érme

...ezt a beszámolót két római utazásom alapján írom meg.
Az első 2005 november végén volt a második pedig 2008 szeptember első hetére datálódik.

...a szállásokról: első alkalommal a szállás a Termini-től (központi pályaudvar) egy utcányira egy lakóház 5 emeletén volt, kis kínaiak vezetik, ennek megfelelően a reggeliztető részen a tévéből egész nap jobbnál jobb kínai tévéadók köszöntek ránk. Közlekedés szempontjából jó helyen volt, árban középkategóriás, kiszolgálást és a szoba állapotát nézve megfelelő szállást adott.
a 2008-as szállás a Villa Mader Redemptois-ban volt, erről már itt írtak, csak megerősíteni tudom én is az ott leírtakat. (http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/3003)

...közlekedés: a legtöbb látnivaló elég közel van egymáshoz, de pl. a terminitől a vatikánváros sincs messzebb egy 25 perces sétánál. Aki viszont tömegközlekedésre vágyik, annak is jó hírem van, a jegy 1 E, viszont 60 percig érvényes, de több napra szóló jegyek is vannak, érdemes tehát olyat venni.
Sőt van RomaPass, amivel az utazás melett, még két állami múzeumba ingyen be lehet menni. (Jelzem, hogy a vatikáni múzeum nem állami múzeum, így arra nem érvényes!!) További jó hír, hogy nemcsak a buszra, metrora jó a jegyünk, hanem a HÉVre is, ami meg kimegy a tengerpartra össze-vissza fél óra alatt. De erről később.
Ja, ellenőr nem nagyon van, a metroba kiskapun lépünk be a kis mágnescsíkos jegyünkkel.
Aki meg teljesen el akar vegyülni, az bérelhet robogót, 30 E-től már lehet is egy napra.

...a lényeg: maga Róma.
A római időjárásban sosem csalatkozik az ember, mert még november végén is 15 fok volt, pulóverben vígan lehetett várostnézni, szeptemberben pedig éjszaka is 25 fok van.
Az köztudott, hogy nyáron nem szabad menni, egyrész irtózatos hőség van, másrészt iszonyatosan sok a túrista. (Mindig sok, de akkor aztán főleg. :) - jelentem novemberben is hosszú sorok kígyóztak a bazilika előtt, a vatikáni múzeum bejáratához meg utcákon át vezetett a sor!!!!!
Ám szeptember első hetében - talán az iskolakezdés miatt voltak kevesebben a túristák - de sehol sem kellett a bebocsátásra 10-15 percnél többet várni. Nagyon kellemes meglepetés volt.

...amit persze nem lehet kihagyni, a Colosseum, a Tervi-kút, a Vatikáni múzeum, a Szent-Péter bazilika, Pantheon, Spanyol-lépcső, az igazság szája....

...akik először indulnak Rómába előre szólok, hogy a Tervi-kút nem ám kis pici helyes kis kút, ahogy romatikus képzelgéseinkben előfordulhat. (Legalább olyan meglepetés, mint a Mona Lisa, én ügyesen mindkettőnél így jártam picit.) Sőt, kb. a legnagyobb kút az egész városban, egy egész házfalat elfoglal! De pénzt természetesen kötelező bedobni, mert ahogy a mondás tartja akkor vissza fogsz térni Rómába. Az én példám is jelzi! ;)

...a bazilika kupolájába érdemes felmenni, pár száz lépcső mindössze, :) a végén már kellemesen dölve teszi meg az ember a kupola belső felében a lépcsőket. De még teljesen belülre is vezet az út közben, le lehet nézni a bazilikába. A végén, erőfeszítéseinket megkoronázva egész Róma látképe bontakozik ki előttünk.

...az igazság szája. Ott biztos mindig van sor, főleg a japánok, akik úgy 10-15-en biztos együtt mozognak és ha fotó, akkor mindenki minden variációban le lesz fotózva. Győzze az ember kivárni, de ha sikerül, akkor bedughatja az ember a kezét az Bocca Della Verita-ba és kiderült, hogy jó volt e vagy rossz. Nos szerencsénk van, mostanában mindenki jónak találtatik. Ám nem volt ez mindig így, a legenda szerint réges-régen a fal túloldalán egy igen lelkes fiatal szerzetes csücsült és a szerinte igaztalanoknak jól rácsapott a kezére egy kalapáccsal.

...Róma igazi arca - szerintem - azonban a csodálatos látványosságokon túl a rengeteg robogó, olyan ez mint Amsterdamban (és Hollandiában) a bicikli, ezek mindenhol ott vannak.
Aztán a minden utcában álló templomok, amikben a nagy nevű művészek alkotásai hemszegnek, Michelangelo, Caravaggio több képe, szobra (Mózes maga) stb. találhatóak meg a tempolokban városszerte.
És maguk a szűk kis utcák, de nem olyan rosszhírű new york-i sikátorok ezek, nagyon kellemes, hangulatos kis utcákban járhatuk.

...a városban számtalan túristáknak szánt bolt található (összefoglaló nevükön: bóvli-bolt), ahol természetesen minden ajándéknak való megtalálható. Paradicsom, tészta, fűszerek, bor, limoncello, képeslap, hűtőmágnes, póló és amit csak akarsz. Nincs is semmi baj ezekkel a portékákkal, még látványosak is és poénosak is, olyannyira, hogy az egyik kirakat előtt egy nagyszámú túrista sereglet gyűlt össze, mikor valaki észrevette, hogy, jé a tészták fiú és lány intimitást formáznak, különböző színekben.

...ám ha tényleg tésztát, parmezánt és arrabbiata fűszert akarunk hazavinni, akkor érdemes azt piacon megvenni, nem is kell nagyon kutatni utánuk, még az utikönyvekben is benne szokott lenni a Campo dei Fiori, ott valóban igazi olaszok vásárolnak, így jól járunk, ha mi is ott veszünk ezt-azt, abból tényleg igazi olasz ajándék lesz hazatérvén.
Ráadásul a választék is igen csak bőséges, magyar ember nem látott még annyi féle paradicsomot mint egy ilyen helyen. Az árusok kedvesek, meg is kostóltatják a potenciális vevőkkel az portékát. Jómagam szárított szicíliai paradicsomot kaptam így.

...pizza és fagyi no meg a panna cotta.
Az étkezésekről annyit, hogy a túrista ha már olaszországba tévedt, nem mehet el úgy, hogy ne evett volna pizzát. De tisztázni kell valamit, ott a ketchup nem ismert fogalom, a pizzára meg aztán végképp nem tesznek, hiszen arra semmiképp sem való. És nem is kell rá valóban.

...de hova menjünk pizzát enni? Hát jelentem, hogy a hangulatos kis belvárosi (értsd: trevi-kút környéke) éttermek erre a célra nem javasoltak. Ha egy amúgy jó, de olyan ételre vágyunk mint itthon, akkor nyugodtan merészkedjen ilyen helyekre. Ugyanis azokon a helyeken az étlap csak az általános dolgokra koncentrál, ráadásul túrista ízlésre beállított pizzákat és tésztákat kapunk. Ez nem igazi olasz....

...ám kicsit távolabb (de nem túl messze) már könnyűszerrel találhatunk kitűnő olasz éttermeket. Mindenek előtt az Est!Est!Est! nevű hely, állítólag Róma egyik legrégebbi pizzázója, generációk óta egy család tulajdona. Nos, itt a pizza az amit az olaszok pizzának hívnak. A hely is nagyon kellemes a 20-as éveket idézik a berendezések, a képek és minden dísztárgy. Általában tele van, nem mindig könnyű asztalhoz jutni. De maximálisan megéri betérni ide. Ráadásul áraiban is nagyon korrekt!

...ezen kívül ehetünk még pizzát jártunkban-keltünkben is, egy-egy "beugrunk enni valamit" típusú helyekre, ott kilóra mérik a pizzát, megmondjuk mekkorát kérünk, gyors vágás és kész. Kvázi pizza-gyorsétterem.

...fagyi, hát szinte bárhova betérünk, minimum 25 féléből lehet válogatni. Azt fontos tudni, hogy nem mindenhol van tölcsér, náluk kis pohárkákban mérik a fagyit, amihez kapunk kis kanálkát. Ám ahol van tölcsér, ott aztán nem spórolnak, nemcsak a megszokott hagyományos és édes tölcsérrel találkozhatunk, hanem egy-egy cukrászkölteménnyel, gyanítom van arra olyan mesterség, hogy fagyitölcsér-cukrász. Én több helyen is ettem fagyit, és nem sikerült rosszat taláni.

...mi az a panna cotta?
Egy tej alapú édesség egy kevés kis eper syruppal a tetején. Ránézésre pudingnak tűnik de természetesen nem az, és tévedés, nem is túl édes, hanem pont kellemes, másszóval nagyon finom. Fellelhető a kis pizza-gyorséttermekben is meg az éttermek menüjében az édességek között szintén megtalálható.

...végül kis kirándulás Rómából: Tengerpart.
Ahogy már említettem a remek kis HÉV visz oda minket, ami semmiben sem különbözik a metrotól, a kocsik is ugyan olyanok, annyiban más, hogy ez végig a felszínen halad. Röpke fél óra alatt el is érhetjük vele a tengerpartot. Leszálva, akár toronyiránt elindulva 5-8 perc sétával v. valamelyik buszra felszállva igyekezhetünk a partra. A parton felváltva sorakoznak a szabad és a belépős strandok. A különbség, hogy a belépősön kapsz kiskabint ahol átöltözhetsz, de a nyugágy és a napernyő luxusát itt is-ott is meg kell fizetni. A szabad strandolóknak marad a wcben való öltözködés, ami ingyenes, csak ha papírra va szükség, azt kell megvenni. Maga a tengerpart kilométereken keresztül sárga aranyló homokkal borított.
A vízbe érve a tenger egy kis kavicssorral köszönt, a folyamatos hullámzás úgy egy méteres kavicságyat képez, mintegy talpmasszás gyanánt. Ám ha ezt túléltük, akkor már nincs gond. A hullámok nem hatalmasak, ám a gyanútlanokat könnyen ledöntik a lábukról. Aki szereti a szép kagylókat és köveket, itt szép mennyiséget gyűjthet belőlük.
Napvédő krém meg ajánlott, a tenger erősen tükrözi vissza a nap sugarait, amitől szép vörösek lehetünk és biztosak lehetünk benne, hogy nem a hajunk kezd rozsdaszínbe öltözni.