...tündérmese

…sírva merült álomba, könnyek barázdázták be arcát, pedig semmi ok nem volt rá, hogy így beszéljenek egy kislánnyal. Tizenkét éves volt mindössze, és hiába tett meg mindent, amit a képességei és körülményei alapján megtehet, a mostohaapjának sosem volt egy kedves szava hozzá. Iskola után mindig szobájában kellett maradnia, nem engedték a szomszéd kislányával játszani, így néha az iskolai füzetei felett azon ábrándozott, hogy jön egy tündér és varázsütésre megváltoztat mindent ami rossz, minden szép lesz, a szülei kedvesek lesznek vele és még a szomszéd kislányhoz is elengedik. Álmaiból a bejárati ajtó csapódás ébresztette, mikor hazaért mostohaapja, gyorsan kitörölte az ábrándot a szeméből és buzgón a matematika házi feladat megoldását próbálta kitalálni, mert ha nem, akkor egy idő után érkezik a szokásos kérdőre vonás az apjától, ami után újra csak könnyek áztatják a párnát…

…egy tiszta májusi este is így esett meg; a kislány később álmodott, nem is igazán szépet, de legalább megnyugtatót. Éjfél után nem sokkal, talán csak az ágy lábánál kuporgó cica hallotta volna meg az apró neszek és szárnycsapások zaját. Egy apró fénypont jelent meg a nyitott ablaknál, tétován állt egy percig, aztán elindult be, a félhomályba. A párnához érve előbukkant az árnyékból, a hold sugarai megvilágították őt. Egy tündér volt az, nem nagyobb, mint egy arasz. Fehér ruhája és hosszú aranyszőke haja, olyan mint egy ékszer, egy drágakő. Letelepedett a kislány mellé a párnára, megérintette a kislány csukott szemét, mire ő lassan kinyitotta azt. Elsőre megrémült ugyan, de nem sikított, gyorsan rájött, hogy álmai váltak valóra. Kinyújtotta kezét a tündér felé, a tündér odaszállt a kis tenyérbe. Nem féltek egymástól, tudták hogy a jó lelkek egymásra találnak. A tündér nem beszélt, a kislányra mosolygott, majd megérintette a homlokát, ő pislogott néhányat, fejét a párnára hajtotta és álomba merült .… reggel felébredt és nem félt többé, mert tudta, hogy egy tündér vigyáz rá.